„És egy a Vének közül mondta nekem:
Ne sírj: Íme győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere …” (Jel.5,5)
A Halloween ünnep a Halottak napjának a megfelelője. A halottas-ünnep eredete 2000 évvel előzi meg a kereszténységet. A boszorkányok és varázslók ünnepe volt október 31. Az a hit fűződik hozzá, hogy ezen az éjszakán van Sátánnak és szolgáinak a legnagyobb erejük.
Az ókori druidákhoz vezetnek a szálak, akik Britannia, Franciaország és a kelta országok területén működtek. (A druidák a kelta papok egyik kasztja.) Ezt az ünnepet Samhain nevű istenük tiszteletére tartották meg, aki a halottak istene volt. A kelták november elsejét a halál napjának tartották. Ennek oka az volt, hogy ez idő tájt ért véget az ősz, és állt be a tél.
A lombhullás időszaka kedvező körülménynek bizonyult, sőt megfelelő időnek számított a halál megünneplésére, a ’halloween’ (ami egyébként egy későbbi, keresztény kori elnevezés) ősi, pogány ünnepként a halál megünneplését jelentette, a halál istenének tisztelését, tiszteletét. A druidák abban hittek, hogy ezen a bizonyos estén/éjszakán a halottak szellemei visszatérnek korábbi lakóhelyükre, hogy az élőket meglátogassák.
Ha az élők nem gondoskodtak ételről a gonosz szellemek számára, hitük szerint mindenféle szörnyűség érhette őket. Vagy ha a fogadtatás nem volt megfelelő, akkor a későbbiekben ezek a gonosz szellemek különböző trükkökkel rászedték az élőket. Ezt az ősi pogány szokást elevenítik fel ma is ott, ahol az emberek ezekben a napokban pl. csontváznak, vámpírnak vagy egyéb túlvilági jelenésnek öltöznek be, és arcukon maszkot viselve kopognak be a házakba különböző mondókákkal.
Akik ma csupán szórakozásból űzik ezt a szokást, valójában nem is tudják, milyen pogány hagyományt ápolnak. A hivatásos varázslók viszont nagyon is számon tartják ezt az estét abban az erős meggyőződésben, hogy ekkor rendelkeznek a legnagyobb (ördögi) erővel.
A kereszténység elterjedése előtt nem ’halloween’ néven nevezték a halál ünnepét. A ’Halloween’ kifejezés a ’Mindenszentek’ régi angol elnevezése. Tehát azé az egyházi ünnepé, amelyet a történelem szentjeinek tiszteletére vezettek be ugyanerre a napra. Bár néhány egyháztörténész szerint ’Mindenszentek’ előestéjét október 30-ra tűzték ki, hogy megelőzve ellensúlyozzák a pogány halál-kultusz évezredek óta beivódott ünnepét. Bár a ’Mindenszentek’ kezdetben szigorúan „keresztény” ünnepként indult, fokozatosan beszivárogtak az ünnepbe a pogány hagyományok, s egyidejűleg az egyház befolyása egyre halványult.
Ma a ’Halloween’ (Mindenszentek) a széles tömegek számára szintén a halállal kapcsolatos, de világi ünnep. Amerikai, nyugat-európai emberek számára sokszor nem egyéb, mint jó ürügy egy jelmezes party megtartására. Ugyanakkor az igazi, mesterségüket űző boszorkányok és varázslók még őrzik a pogány hitet, és ezt a napot úgy tartják számon, mint amikor erejük nagy mértékben felfokozódik. Akik hátat fordítottak a Biblia Istenének, ekkor kívánják használni leginkább a Sátán erejét, s így elesnek Isten kegyelmétől, magukat sötétségre kötelezve el.
A kelta papoknak három csoportja volt: a druidák, a váteszek (a finnugor sámánokhoz hasonló szerepük volt) és a bárdok (költők, ráolvasás-, igézés szerű mágikus versekkel). Julius Caesar ismerteti működésüket, amikor leírja galliai hadjáratát. Ma egyes felfogások szerint a druidák az ősi indoeurópai papság utódai. Fő feladatuk a mágia és a rítusok gyakorlása volt. A druidák nevelték az ifjúságot is. Caesar azt írja, hogy a tanulni vágyó ifjúság seregestül özönlött hozzájuk. Jelentősek voltak a csillagászati ismereteik is.
A kelták azt tartották, hogy az ember a másvilágon tovább folytatja életét. Emiatt az élők a sírokba üzeneteket dobtak, nemesek asszonyai, szolgái ölték meg magukat azért, hogy a halálon túl is szolgálhassák urukat.
Caesar beszámol a druidák szervezetéről is. Testületbe tömörültek, élükön a fődruidával. Az év meghatározott időszakában összegyűltek egy szent helyen, Gallia közepén. Idesereglettek mindenhonnan a pereskedők, s a druidák ítéletét minden ellenkezés nélkül elfogadták.
A kelták közül csak az írek ünnepeit ismerjük. Négy fő ünnepük volt. A negyedik ezek közül a Samian ünnepe. Azt tartották, hogy a november 1-t megelőző éjszaka kívül esik az időszámításon, nem tartozik sem az előző, sem a következő évhez, s így alkalmas arra, hogy a természetfölötti és az emberi világ találkozási időpontja legyen. Az ünnep főleg a rontó, romboló hatalmak kiengesztelésére szolgál.
Mindenszentek ünnepe – november 1. (Vallástörténeti Kislexikon)
Katolikus egyházi ünnep, amelyen azon szentekről emlékeznek meg, akiknek nincsen külön emléknapjuk az egyházi naptárban. Az ünnep eredete a VII. századra nyúlik vissza. Ekkor adományozta Phokasz császár IV. Bonifác pápának (Kr.u. 608-625) a Kr.e. 27-ben épült Pantheont, amelyet az összes római istenek tiszteletére építettek. Emiatt sok fülkével látták el, amelyekbe az istenek szobrait állították. IV. Bonifác pápa a pogány Patheont keresztény templommá alakította át, és Szűz Mária, valamint a vértanúk tiszteletére szentelte fel. Az ünnepet az egész katolikus egyház számára IV. Sixtus pápa (Kr.u. 827-844) terjesztette ki és tette kötelezővé.
Halottak napja – november 2. (Vallástörténeti Kislexikon)
A halottakról való megemlékezés a katolikus egyházban. A clunyi kolostorból indult el a halottakra való emlékezés, illetve a holtakért való imádkozás szokása a X. században. A XIV. században már általánosan bevezették. A görögkeleti egyházak általában pünkösd előtti szombaton emlékeznek az elhunytakra.
Keresztények (= Jézus tanítványai) és a halál
Róm.6,23 „A bűn zsoldja a halál…”
Róm.5,12 „…egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál. A halál minden emberre elhatott, …” – mindenki a halál hatalma alá került. Minden ember – szellemében – halott volt egészen a megtéréséig, újjászületéséig a bűn miatt: Efez.2,1 „Titeket is megelevenített, akik halottak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt.”
Már az ószövetségben megígéri Isten a prófétáin keresztül, hogy eljön az idő, amikor: „az Úr elveszti a halált örökre…” (Ésa.25,8).
Jézus Krisztus eljött a Földre, hogy „…megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak.” (Zsid.2,15)
Jézus azt mondta: „aki hisz az Én beszédemnek, az átment a halálból az életbe” (Ján.5,24). Aki hisz az Ő beszédének, és megtartja azt, az szereti az ő embertársát, s bizonyossága van afelől,
hogy már átment a halálból az életbe (1.Ján.3,14 „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait.”).
Jézus Krisztus a kereszthalálával, és feltámadásával legyőzte a halált. „Tudva azt, hogy Krisztus, aki feltámadt a halálból, többé meg nem hal, ugyanis a halál többé rajta nem uralkodik.” (Róm.6,9). Zsid.2,14 „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, Ő is hasonlóképpen részese lett azoknak, hogy a halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt.”
Ahogy egy ember engedetlensége miatt bejött a bűn, s általa a halál (és az mindenkire elhatott), hasonlóképpen egynek az engedelmessége által bejött a kegyelem életadó megigazulása, s az minden ember számára elérhetővé vált. (Róm.5,18 „…miképpen egynek bűnesete által minden emberre alhatott a kárhozat, ugyanúgy egynek igazsága által minden emberre elhat az életnek megigazulása”).
És ahogyan „ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is” (1.Kor.15,21). Jézus Krisztus feltámadt, ezzel legyőzte, sőt eltörölte a halált (2.Tim.1,10 „Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által.”)!
Lesz feltámadásuk a halottaknak. (Ap.csel.24,15 „Reménységem lévén az Istenben, hogy, amit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.”)
De nem mindegy, mikor! Mert: Jel.20,6 „Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ő vele ezer esztendeig.
„FELTÁMADUNK!” Ez igaz, de nem mindegy mikor, és mire – „az élet feltámadására vagy a kárhozatra”?
Ján.5,28-29 „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő szavát, és kijönnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.”
Zsolt.115,17 „Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállnak a csendességbe. De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké!”
Ne félj ezektől a napoktól sem, ne add át a lelkedet e napok uralkodó érzéseinek, hangulatainak, sőt bátorodjon szíved, mert meg van írva:
Róm.8,38-39 „…sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem elkövetkezők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, amely a mi Urunkban, Jézus Krisztusban van.”