Igehirdetések

Derek Prince - Válás és újraházasodás

A válás az egyik legjelentősebb szociális probléma manapság. Káros hatása nem csak a részt vevő felekre korlátozódik. Ha vannak gyermekeik, jóformán nem lehet elkerülni, hogy ez ne jelentsen nekik komoly érzelmi feszültséget. Gyakran ezek a gyerekek torzult, negatív képet őriznek meg a házasságról, családról. Azon kívül, hogy a válás során az egyén közvetlenül sérül, van egy általánosabb hatása is. A gonosz kezében a válás az egyik fő eszköz arra, hogy a családi életet összetörje, és ezáltal lerombolja az egész társadalmat. Bármely társadalom, amely szabad utat nyit a válogatás és akadályok nélküli válások előtt, saját maga alatt vágja a fát. Aki szelet vet, vihart arat.

Sajnos a válás majdnem annyira mindennapos jelenség keresztény egyházakban is, mint a nem hívő világban. Erre a területre nézve is ugyanazt a következtetést kell levonnunk: ez a jelenség elkerülhetetlenül az Egyház felbomlásához vezethet.

Mi nyitotta meg az utat ahhoz, hogy a válás ennyire elterjedté váljon a keresztények között?

Az első a házasság nem megfelelő értékelése. Az Egyház elhagyta Isten és a Szentírás ezzel kapcsolatos normáit, és inkább a világi elvárásoknak kezdett megfelelni. Valaki ezt így fogalmazta meg: A hajó a tengeren jó, a tenger a hajóban rossz. Az Egyház a világban él; ez jó, de a világnak az Egyházban semmi keresnivalója nincsen.
A másik fő ok, amiért a keresztények között a válások száma elszaporodott az, hogy nagyon sokan közülük, hogy úgy mondjam nincsenek a házasságra kellőképpen felkészülve. Úgy kelnek egybe, hogy nem ismerik világosan a házasság célját és kötelezettségeit. Gyakran nem kaptak megfelelő tanácsokat és nevelést, amely képessé tenné őket, hogy ezeknek a kötelezettségeknek eleget tegyenek. Eredmény: a házaspár egy hánykolódó csónakban érzi magát, és egyikük sem tudja, hogyan kell evezni vagy kormányozni.

Őszinte vágyam és imakérésem, hogy ez a könyv mindezekre a problémákra hasznos segítséget tudjon adni. Évszázadok óta visszatérő probléma, hogy a kereszténység nem hajlandó szembenézni a válással reális módon, vagy olyan rendszabályokat érvényesít, amelyek nem csak igazságtalanok, de nem is bibliaiak. Az egyik fő ok, ami ezeknek a rendeleteknek a megszületéséhez vezetett az volt, hogy a klérus kényszerű nőtlenségben élt. Tehát akik a szabályok megalkotásában felelősek voltak, előre tudták, hogy nekik maguknak sosem kell majd ezen rendszabályok szerint élniük. Jézus az ilyen embereknek is mondhatta volna azt, amit saját idejében a farizeusoknak mondott:

"Ugyanis súlyos és elviselhetetlen (elhordozhatatlan) terheket köt(öz)nek egybe és az emberek vállára rakják, ők maguk azonban egy ujjukkal sem akarják azokat (meg)mozdítani." (Máté 23,4, Vida Sándor)

A farizeusokhoz hasonlóan az egyházak vezetői is leleményes utakat eszeltek ki, hogy kijátsszák saját rendszabályaikat, ha úgy volt kényelmes nekik. A gazdagok és a befolyással rendelkezők számára az "érvénytelenítés" ugyanazt eredményezte, mint a válás, de nem szegték meg általa a törvényt. Bizonyos, hogy nem szerepelt Isten tervében, hogy a házasság válással végződjön. Ez azonban nem jelenti azt, hogy önkényesen, bibliai szempontok figyelembe vétele nélkül nézzünk erre a dologra, csak azért, mert Isten nem vette fel tervei közé.

Ha megvizsgáljuk, mi hozza létre a válást, látjuk, hogy mindig az Isten útjaitól és követelményeitől való eltávolodás okozza. Sosem volt Isten szándéka, hogy az emberek egymást megrabolják. (A rablás és a válás hasonlóak, mert mindkettő a bűn megnyilvánulása a szívben.) Ennek ellenére létezik a rablás, és mind az Egyház, mind a társadalom kötelességének tartja, hogy igazságosan és józanul ítélkezzen felette.
Nincs olyan épelméjű ember, aki azt mondaná: mivel a rablás ördögi cselekedet, így alkalmaznunk kell a törvényt mindkét félre. Mindkettőjüket bebörtönözzük: azt is, aki rabolt és azt is, akit megraboltak. Nyilvánvaló, hogy ez az igazság megcsúfolása lenne.
Mégis, a válást illetően az Egyház gyakran ugyanígy reagál, amikor nem tesz különbséget a bűnös és az ártatlan fél között

A válás ördögi - jelentette ki az Egyház -, így mi mindkét félre ugyanazt a büntetést szabjuk ki; mindkettő számára megtiltjuk az újraházasodást. Ezzel azonban az ártatlan féltől elrabolnak valamit, ami az anyagi tulajdonnál sokkal fontosabb. Az a büntetés, aminek ez a személy így ki van téve, sokkal súlyosabb, mint a börtöncella fizikai realitása. Számos ember most arra érez késztetést, hogy megkérdőjelezze az ártatlan fél kifejezést.

Nem bűnös-e egy válásnál mindkét fél?
Nem kell-e mindkét felet ugyanúgy kezelni?

Épp ilyen ésszerű lenne azt javasolni, hogy a rablás mindkét résztvevője bűnös, és egyformán kell ítélkezni felettük. Lesznek, akik azt kérdezik majd: engedélyezi-e a Biblia egyáltalán valamilyen alapon is a válást? Erre a kérdésre azonban azonnal rá lehet vágni egy világos és egyértelmű igent. Ezsdrás idején, amikor a zsidók ellenszegültek Mózes törvényének, és a környező pogány népekből választottak maguknak feleséget, Ezsdrás nem csak megengedte a válást, hanem egyenesen meg is parancsolta nekik, hogy váljanak el feleségeiktől. (Lásd Ezsdrás 9,10.)

Ahhoz, hogy bibliai szemlélettel vizsgáljuk azokat a helyzeteket, amelyekben az egyik fél felbontja a házasság kötelékét, figyelembe kell vennünk három szakaszát annak, ahogy Isten foglalkozik az emberiséggel:
- a mózesi Törvények előtti időszakot,
- Törvény idejét,
- Jézussal induló evangéliumi időszakot.

A Mózes törvényei előtti időszak Izraelben a Mózes előtti időszakban a házasságtörés büntetése a halál volt. Ezt illusztrálja az az eset, amikor Júda szexuális kapcsolatot létesített egy olyan nővel, akiről azt hitte, hogy prostituált, de aki történetesen a menye volt - Támár. Támárt eljegyezte Júda legkisebb fia, Séla. Az eljegyzést úgy tekintették, mint a házasság kezdetét; megsértése házasságtörésnek számított.
Három hónappal később felfedezték, hogy Támár terhes. Júda azonnal reagált: "Vigyétek ki őt, és égettessék meg!" (1. Mózes 38,24.)

De amikor rájött, hogy ő maga a felelős Támár terhességéért, nem követelte többé, hogy öljék meg. Ez a közjáték tehát világossá teszi, hogy a házasságtörés akkoriban alkalmazott büntetése a halál volt. A házastársak közül a bűnös fél halála automatikusan felszabadította a másik felet, így az újra házasságot köthetett.
A Törvény ideje Mózes törvénye idején a házasságtörés kötelező büntetése az elkövető nemétől függetlenül a halál volt. (Lásd 5. Mózes 22,22-24.)

Itt is, mivel a büntetés a bűnös számára halál volt, az ártatlan fél egyúttal felszabadult, így újra házasságot köthetett. Az emberek gyakran idézik Pált a Rómaiaknak írt levél 7,2. részében: "Hiszen a férj alatt élő nőt is a törvény csak az élő férjhez köti,..." De azt már elfelejtik hozzátenni, hogy ugyanaz a törvény, amely a feleséget és a férjet összeköti egy életre, halálbüntetést szab arra a félre, aki házasságtörést követ el. Ezáltal automatikusan felszabadul az ártatlan az újbóli házasságkötésre.
Továbbá az Újtestamentum következetesen hangsúlyozza, hogy Mózes törvényét egységes rendszerként kell alkalmazni. Olyan átfogó rendszerként, amelynek minden követelménye egyformán érvényes.
"Ha valaki az egész törvényt megőrzi, egyetlen egyben azonban megbotlik, minden parancs áthágásában vétkes." (Jakab 2,10, Csia Lajos)

"Hiszen akik a törvény tettei alapján állnak, mind átok alatt vannak, mert meg írva: 'Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amit a törvény könyvében megírtak, hogy azt megtegye'." (Galata 3,10, Csia Lajos)

Nem csak nem logikus, de nem is bibliai megtartani a törvénynek azt a követelményét, amely a feleséget a férjéhez köti egy életre, és közben elengedni ugyanannak a törvénynek egy másik követelményét, amely automatikusan szabaddá teszi őt a halálbüntetésen keresztül, ha a férj követ el házasságtörést.

A Jézussal kezdődő evangéliumi időszak

Az Újtestamentumban Jézus kifejezetten beleegyezett a házastársi hűtlenség miatti válásba:
"Én pedig azt mondom nektek, hogy mindenki, aki a feleségét elbocsátja a cédaság esetét kivéve, házasságtörővé teszi és aki elbocsátottat (elbocsátott asszonyt ) vesz el, házasságot tör." (Máté 5,32, Vida Sándor)

"Mondom pedig nektek, hogy aki elbocsátja a feleségét (esetleges) cédaságon kívül, és mást vesz el, házasságot tör és aki elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságtörő." (Máté 19,9, Vida Sándor)

A paráznaságnak fordított szó a görög eredetiben porneia. Hagyományosan - pl. a magyar Károlyi fordítás is - "paráznaság"-ot használnak az ilyen esetekben. A porneia szó a tiltott, nem természetes szex minden fajtájára vonatkozott.

A következőkben közöljük a porneia néhány szaktekintélytől származó meghatározását:

"Tervezett vagy kivitelezett házasságtörés." Expository Dictionary of New Testament Words (W. E. Vine)
"Prostitúció, erkölcstelenség törvénytelen közösülés minden fajtája, a férjes asszony szexuális hűtlensége házasságtörése..." A Greek-English Lexicon of the New Testament (Arndt and Gingrich)
"Általában tiltott közösülés" Thayer's Greek-English Lexicon

Az Újtestamentumban a porneia igei alakja a porneuó. Ezt használták többek között a következő példákban, ahol láthatóan a szó többet takar, mint a nem-házas partnerek szexuális bűnét.

Az Apostolok Cselekedetei 15,20-29-ben nem zsidó keresztényeknek parancsolják, hogy tartózkodjanak a porneia-tól. Nyilvánvaló, hogy ez nem csak a házasfelek szexuális bűnére vonatkozott.
Az 1. Korintus 5,1-ben Pál leírja, ha a férfi az apja feleségével hál az porneia. Ebben benne van a vérfertőzés és a házasságtörés is.
Az 1. Korintus 5,9-11-ben Pál azt parancsolja a hívőknek, ne társalogjanak a hittestvérrel, ha az porneia-ban bűnös. Magától értetődik, hogy ezt nem korlátozza csak nőtlen illetve hajadon személyekre. Pál hasonlóan használja a porneia-t és aporneuó-t az 1. Korintus 10,8. és a 2. Korintus 12.21-ben.
Júdás levelének 7. verse a porneia-t Szodoma és Gomora szexuális tevékenységére használja. Ezeknek a városoknak a homoszexualitás volt a fő bűne. De nincs megemlítve, hogy ez házas vagy független személyekre vonatkozik.
Világos, hogy a porneia magában foglalja a fajtalankodást, homoszexualitást, állatiasságot, vérfertőzést és házasságtörést. Jézus beleegyezett a válásba ott, ahol ezek közül az esetek közül bármelyik előfordult.

Így mind a törvény, mind a kegyelem ugyanarra a következtetésre jut a porneia-val kapcsolatban: felmenti az ártatlan partnert a házassági kötelezettségek alól.

Van azért egy különbség

A törvény idején a kötelékek alól való szabadulást a kötelező halálbüntetés tette lehetővé, mivel a bűnös felet ki kellett végezni. A kegyelem idején az ártatlan fél szabadulása a válás kimondásával történik meg. A válás lehetőséget ad arra, hogy a bűnös fél bűnbocsánatot nyerjen, és a felek kibéküljenek, ha a bűnbánat megfelelő.
Szabad-e ezek után a bibliai alapokon elvált ember számára az újbóli házasságkötés? Sem a Biblia nyelvezete, sem kultúrája nem utal arra, hogy ez a személy nem házasodhat újra. Ellenkezőleg, a szabadság az újraházasodással kapcsolatban nyíltan meg van említve mind az Ó-, mind az Újszövetségben.

Mózes törvényei azt mondják, ha a férfi elválik feleségétől hivatalosan, és elküldi őt, a nő megteheti, hogy "más férfié lesz." (5. Mózes 24,1-2.) Nyilvánvaló, hogy itt nem a házasságtörést engedélyezi a törvény.

Az 5. Mózes 24,3-4-ben Mózes azt mondja, ha a nőt második férje is elbocsátja vagy meghal, az első férj nem veheti el újra. Mivel Mózes azt a férfit, akinek a nő előzőleg a felesége volt ,.első" férjnek nevezi, ezzel világosan utal arra, hogy legálisan köttetett azóta új házasság, és az "első" házasság hivatalosan ért véget.

Az Újtestamentumban Pál azt mondja:
"Asszonyhoz vagy kötve, ne keress feloldást! Fel vagy oldva asszonytól? Ne keress asszonyt! De akkor sem vétkezel, ha megházasodol." (1. Korintus 7,27-28, Csia Lajos)

Az a személy, aki felmentést kapott (bibliai módon) a házastársával kapcsolatos kötelezettségek alól, majd később újraházasodik, nem vétkezik. Nincs semmiféle megbélyegzettsége, és nem kell, hogy alacsonyabb rendűnek érezze magát; később pedig joga van újraházasodni. Az ilyen személy nem "másodosztályú" keresztény.

A világi életben a válásokat a bíróságok mondják ki hívőkre és hitetlenekre egyaránt. A világi szempontokon túl azonban léteznek az igazságnak nem változó, szent törvényei is. Az egyik ilyen törvény, amely végigvonul az egész Biblián, hogy nem szabad az ártatlant úgy kezelni, mint a bűnöst, a bűnösnek pedig nem az a sorsa, mint az ártatlané.

Az 5. Mózes 25,1. tömören összegzi a bírák felelősségét: felmentik az ártatlant, és elítélik a bűnöst. A Példabeszédek könyvének 17,15-ös versében Salamon arra utal, hogy bármilyen elhajlás ettől az elvtől Isten erőteljes helytelenítésével fog találkozni: "Aki fölmenti a bűnöst, és elítéli az igazat, mind a kettőt egyaránt utálja az ÚrIsten." Ézsaiás, amikor felsorolja azokat, akik magukra vonták Isten haragját, hasonló dolgot mond: "Jaj azoknak,... akik vesztegetés fejében igaznak mondják (felmentik) a gonoszt, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát." (Ézsaiás 5,22-23.)

Ezeket az elveket teljesen kézenfekvő módon alkalmazhatjuk a válásra is. Ugyanazzal a büntetéssel sújtani a porneia-ban vétkes házasfelet, mint azt, aki semmi ilyet nem tett, az igazak igazának eltorzítását jelentené.

Gyakori érv, hogy a házasságtörésnek is két oldala van, és nem lehet tudni, ki is okozta valójában a bűn elkövetését. De ez a szemlélet csak elhomályosítja a kérdést. Nem az a lényeges, előfordult-e önzés, érzéketlenség vagy veszekedés a felek között, hanem egyszerűen az: elkövetett-e valamelyikük porneia-t vagy sem. Ma már gyakori, hogy az egyik fél nyíltan elismeri bűnösségét.

Isten magától értetődőnek tartja, hogy az egyik személy bűnösségének megállapítása automatikusan felmenti a másikat. Mózes törvénye pedig halált rendelt el arra, aki a házasságtörést elkövette.

Bizonyos értelemben a házasság egy hivatalos szerződés, amelybe esküvel lépnek a felek. A szerződés komolyságát a letett eskü határozza meg. A manapság általánosan használt házassági eskü kb. a következő: "Szavamat adom, hogy nem hagylak el (ez jelenti a szexuális kapcsolatot)..., amíg a halál el nem választ tőled."

Ebben az esküben két fő elem van:

A használati faktor (nem hagylak el) és idő faktor (amíg a halál el nem választ tőled)
Ezt a két kikötést együtt kellene gyakorolni, és nem szabadna erőszakolni, hogy külön érvényesüljenek. Így ha az egyik személy megszegi a porneia-kikötést, a másikat automatikusan fel lehet menteni az idő-kikötés alól.

Hadd mondjak szemléltetésképp egy egyszerű, mindennapi analógiát. Smith bérbe ad egy ingatlant Brown-nak. A bérlet öt évre szól, de a szerződésbe belefoglaltak egy cikkelyt: Brown nem használhatja az ingatlant kocsmának. Ha Brown eleget tesz ennek a kitételnek, akkor Smith nem szegheti meg az időtartamot, nem mondhatja fel a bérletet a szerződés határidejének lejárta előtt. De ha Brown megszegi a szerződést, kocsmát nyit az ingatlanban, akkor Smith is automatikusan megszegheti az idő-kikötést és felmondhatja a bérletet.

Hasonlóképp, ha a házastársak egyike megszegi a porneia-val kapcsolatos részt, a másik fél felszabadul az idő-korlát - amíg a halál el nem választ tőled - alól.

Az Újtestamentum rendeletei szerint létezik még egy olyan szituáció, amikor egy keresztény mentesülhet a házassági kötelék alól:

Pál az 1. Korintus 7,10-15-ben írja le ezt:
"A házasoknak pedig azt rendelem, nem én, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljék el a férjtől, ha mégis elválik, maradjon házasságon kívül, vagy engesztelődjék ki, továbbá, hogy a férj ne küldje el feleségét. A többieknek én mondom, nem az Úr, ha valamely testvérnek hitetlen felesége van és a feleség meg van elégedve, hogy együtt lakjék vele, ne küldje el a feleségét. S ha valamely asszonynak van hitetlen férje, s ez megelégszik azzal, hogy vele lakjék, ne küldje el a férjet. Mert megszentelődik a hitetlen asszony a testvér által, mert különben gyermekeik tisztátalanok volnának, pedig szentek. Ám ha a hitetlen válik, váljék. Nincs rabszolgaságra vetve a férfi vagy a nőtestvér az ily dolgokban. Békességre szólott az Isten hívása számotokra."

A 10. és 11. versszakokban Pál azzal az esettel foglalkozik, amikor két hívő házasodik össze, és megjegyzi, hogy ezt "nem én, hanem az Úr"mondja. Ezzel pedig azt jelzi, hogy ezt a szituációt Jézus már taglalta az evangéliumokban leírt tanításaiban. Az állásfoglalás világos és egyértelmű: egyik fél sem válhat el szabadon a másiktól, hacsak nem volt valamelyikük hűtlen. (Mivel Jézus az evangéliumokban már foglakozott ezzel az esettel, nem volt szükség arra, hogy Pál részletesen megismételje). Ha mégis elválnak, nem köthetnek újabb házasságot.

A 12-15. versszakokban pedig azzal az esettel foglakozik, amikor hívő és nem-hívő házasodik össze. Az a megjegyzés, hogy "én mondom, nem az Úr"azt jelzi, hogy erre az esetre Jézus nem utalt az evangéliumokban. Először is Pál a hívő feladatává teszi a házassági béke fenntartását és azt, hogy a hit számára megnyerje társát.

De ha a hitetlen fél nem így közelíti meg a dolgokat, és nem akarja fenntartani a házasságot, hanem elhagyja a hívőt, akkor a hívőnek jogában áll felbontani a szerződést, ezáltal szabaddá válik és újraházasodhat. Azonban még két további feltételnek eleget kell tennie. Először is a polgári törvények szerint kell bonyolítania az ügyet, másodszor pedig második partnerének feltétlenül kereszténynek kell lennie.

Két esetet vizsgáltunk meg tehát, amelyekkel az Újtestamentum külön foglalkozik:

- az egyik a házastársi hűtlenség esete
- a másik, amikor a hívőt elhagyja a nem-hívő házasfél amiatt, hogy a másik hisz Krisztusban.

Mindkét esetben, ha a feltétetek teljesülnek, a hívőnek joga van elválni és újraházasodni.
Felmerülhetnek egyéb esetek is a válással kapcsolatban, amelyek nincsenek ennyire kifejtett formában az Újtestamentumban. Nem helyes elhanyagolni ezeket az eseteket sem, és nem is indokolt, hogy túlzottan dogmatikusak legyünk ott, ahol nincs konkrét bibliai utalás. Talán azt tanácsolhatom leginkább egy jó szándékú keresztény lelkipásztornak, hogy Pállal együtt azt mondja:
"...nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelre méltó legyek." (1. Korintus 7,25.)

Mi történjen azokkal, akik hibáztak házasságukban, elváltak valamikor, és azután jöttek üdvösségért Krisztushoz? Hogy tekint rájuk Isten?

Mivel létezik bűnbocsánat, a Biblia hozzáállása teljesen egyértelmű. A Máté 12,31-ben például Jézus azt mondja: "Ezért mondom nektek: minden bűn (vétek) és káromlás bocsánatot nyer, de a Szellem káromlása nem nyer bocsánatot," A "minden bűn"-be belefoglaltatik a házasságtörés és az egyéb szexuális elhajlások is. Egyetlen kivétel a Szent Szellem káromlása.

Az Apostolok Cselekedeteinek 13,39. versében Pál azt mondja a zsidóknak:
"Mindazokból a vétkekből, melyekből Mózes törvényének nincs hatalma titeket igazságosakká (megigazulttá) tenni, Ő (Jézus) mindenkit igazságossá (megigazulttá) tesz, aki hisz." Figyeld meg, mennyire teljes ez: mindenki megigazul mindenből. Ez magában foglalja a házasságtörést és a többi hasonló típusú bűnt is.

Az 1. Korintus 6,9-11-ben Pál a Korintusban élő hívőknek így ír:
"Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok Isten királyságát nem fogják örökölni? Ne tévelyegjetek! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem puhányok, sem férfifertőzők, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosok, sem szitkozódók, sem ragadozók Isten királyságát örökölni nem fogják. Ezek voltatok néhányan, de lemosakodtatok, de megszentelődtetek, de megigazultatok a Krisztus Úrnak neve és Istenünknek Szelleme által."

A bűnöknek ez az undorító listája felsorolja a házasságtörést és a perverziót is. De a Krisztusba vetett hit által nem csak megbocsátást nyertek, hanem Isten saját tökéletessége által megigazítattak és felmentést kaptak. Így ők Isten szemében olyanok, mint akik egész életükben sohasem követtek el bűnt. Teljesen biztos, hogy ez, felszabadítja őket annyira, hogy minden területen, a házasság területén is újrakezdhessenek mindent. Eltűnt a bűn sötét árnyéka, nincs vádlás, amely az előző életükből átszármazna az újba.

Azok, akik kétségbe vonják a bűnbánó hívőknek az életük teljes újrakezdéséhez való jogát, figyelmen kívül hagyják Péter figyelmeztetését az Apostolok Cselekedetei 10,15-ből: "Amiket Isten megtisztított, te ne mond tisztátalanoknak".

Arra, hogy megvizsgáljuk mindazokat az eseteket, amikor egy keresztény a válás következményével találkozhat, nincs most módunk.

Itt csak három példát adhatunk:

1. eset

Két hitetlen, elvált személy összeházasodik, és gyermekeik lesznek. Megtérnek. Helyénvaló-e azt mondani nekik: "Házasságtörésben éltek. Fel kell bontani házasságotokat, menjetek vissza előző társaitokhoz, vagy maradjatok egyedül mindketten." Mi történne a gyerekekkel?
Nem inkább az egyezik az evangélium szellemével, ha azt mondjuk: "Isten új kezdetet adott nektek. Tegyetek meg mindent, hogy visszanyerjétek az elveszett éveket, és figyeljetek arra, nehogy visszacsússzatok."

2. eset
Két nem-hívő személy összeházasodik, azután elválnak, de nem hűtlenség miatt. Egy idő után a férfi ismét megházasodik, a bibliai törvények értelmében ezzel házasságtörést elkövetve. Később a feleség hívővé lesz. Férjhez mehet-e azon az alapon, hogy a férje házasságtörést követett el?

3. eset
Két hitetlen személy összeházasodik, azután elválnak (mint a 2. esetben). Elveszítik egymást szem elől, a nő nem tudja, újranősült-e férje, vagy barátnőjével él-e együtt. Később a feleség hívővé válik. Szabad-e férjhez mennie vagy először be kell bizonyítania, hogy előző férje házasságtörést követett el? Mi történik, ha nem tudja felvenni vele a kapcsolatot? Nem kell-e igen óvatosnak lennünk, amikor ilyen és hasonló esetekben ítélkezünk?

Biztos, hogy annak az elvnek kell vezetnie bennünket, amelyet a Jakab 2,12-13-ban találhatunk: "Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, hogy titeket a szabadság törvényével fognak megítélni. A törvény (az ítélet) tudniillik könyörtelen azzal szemben, aki nem cselekedett könyörületet. A könyörületnek van dicsekedni valója a törvény (ítélet) ellenében."

Az előző áttekintés rövid volt, de azért kiterjedt a válás néhány olyan aspektusára, amely befolyásolhatja a keresztényeket. A válás azonban nem csak egyszerűen befolyásolja az életet, de majdnem minden esetben mély, gyötrelmes érzelmi sérülésekkel jár együtt.
Az Ézsaiás 54,6. olyan fiatal nőt ábrázol, aki elvált: "...mint elhagyott és bántalmazott szellemű asszonyt, hívott téged az Úr Isten, és mint elutasított (megvetett) ifjúkori feleséget..." *(eredeti héber szöveg alapján) Ez a szenvedés nem szorítkozik csupán az elvált nőkre. A férfiak is gyakran legalább olyan mélyen szenvednek, mint a nők.

Az Ézsaiástól idézett rész meghatározza a sérülés pontos természetét: ez a megvetés (elutasítás). Isten csodálatos kegyelme Jézus helyettesítő áldozata által gyógyító orvosságot ajánl erre a sérülésre is. Amikor Jézust megfeszítették, magára vette mindazt a gonoszságot, amelyet az emberi faj lázadása eredményezett. Szenvedésének utolsó fázisa, amely közvetlenül halálát is eredményezte, a megvetettség (elutasítottság) átélése volt.

Ézsaiás próféta Jézusról egy olyan portrét fest, mint aki "emberektől megvetett (elutasított) és elhagyatott volt, fájdalmak férfija." (Ézsaiás 53,3.)
A végső elhagyottságot, elvetettséget azonban nem akkor élte át Jézus, amikor az emberek elhagyták, hanem amikor Isten, az Atya hagyta el; ez jelentette a teljes elvetettség állapotát. De el kellett viselnie ezt, mivel az emberiség bűneivel azonosult. Isten igazsága azt kívánta, hogy Isten elforduljon Tőle, saját Fiától. Becsukta fülét haláltusájának kiáltásai előtt.

Ez a végső elvetés a Máté 27,46-ban olvasható: "Kilenc óra tájban pedig Jézus felkiáltott nagy hangon, ezt mondta: Éli, Éli, lama sabaktáni? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Az Univerzum történetében először az Atya nem válaszolt Fia kiáltására. Jézus ezt követően azonnal meghalt. Halálát az elvetettség kínja okozta. Valójában ez volt a halál pontos oka, nem a keresztre feszítés. A keresztre feszítés nem idéz elő ilyen gyors halált. Ezért mondta később Pilátus, aki mindezt nem érthette, hogy csodálja, hogy már meghalt (Jézus). (Márk 15,44.)

Jézus végső kiáltása után, amellyel atyjához könyörgött, Máté így folytatja: "Jézus pedig ismét nagy hangon kiáltott, és kibocsátotta szellemét." (Máté 15,50.) Jézus szenvedése volt az az ár, amely az emberiség gyógyulását kifizette. "az Ő sebei által lettünk mi gyógyultakká" (Ézsaiás 53,5, Pákozdy László Márton) Ebben a gondoskodásban benne van az elvetettségben szenvedők sebeinek gyógyulása is. Jézus elszenvedte azt értünk.

Ha a házasságod felbomlása miatt ilyen sebeket hordozol magadban, itt van három egyszerű lépés, amelyek megtételével gyógyulást nyerhetsz:

Először: ismerd fel, hogy sérült vagy. Ne akard elfedezni ezt, inkább tárd irgalmas Mennyei Atyád szemei elé.

Másodszor: higgy a gyógyulásban, amelyet kizárólag Jézus helyettesítő áldozata tett lehetővé. Alkalmazd Ézsaiás szavait személyesen a saját dolgaidra: az Ő sebei által gyógyultam meg. Minden alkalommal, amikor a fájdalmat érezni kezded, ismételd ezeket a szavakat: az Ő sebei által gyógyultam meg. Ismételd egész addig, amíg a gyógyulás valóságosabb lesz, mint a fájdalom.

Harmadszor: hagyj abba minden keserűséget, neheztelést a volt pároddal kapcsolatban. A megbocsátás egy döntés eredménye, és nem érzelmi hozzáállás kérdése. Nem kell, hogy érezd: akarnod kell. Hívd segítségül a Szent Szellemet, hogy képes légy meghozni a döntést, és fenn is tudd tartani ezt az állapotot. Emlékezz meg arról, hogy az a megbocsátás, amelyet te gyakorolsz másokkal szemben, összemérhető azzal a megbocsátással, amelyet te kapsz Istentől. (Máté 6,14-15.)

Tanácsot kellett adnom egyszer egy olyan hölgynek, akinek a férje tizenöt évig pokollá tette az életét, végül elhagyta őt és közös gyermeküket. Arra ösztönöztem, hogy bocsásson meg neki.

- Tönkretett tizenöt évet az életemből - kiáltotta méltatlankodva - és azt kéri tőlem, hogy bocsássak meg neki?

- Nos, ha ön azt akarja, hogy a hátralévő életét is tönkretegye - válaszoltam -, csak továbbra is nehezteljen rá.
Emlékeztettem, hogy mindig az szenved jobban, aki neheztel, és nem az, akire neheztelnek. Tekintsd te is ebből a szemszögből! Aki téged megsértett, nem is szentimentális, nem is emelkedett szellem. Nézd hát a saját érdekeidet.

Miután átmentél ezeken a lépéseken, fordíts hátat a múltbéli sérüléseknek, és kötelezd el magad újonnan az Úrnak. Neki terve van az életeddel, amit nem zavarhat meg egy férfi utáni kesergés vagy valamilyen démon.

Kövesd Pál példáját: "...azt, ami hátam mögött van, elfelejtettem, azután ami előttem van, kinyújtom kezemet s célegyenest futok a pályadíj felé, melyre az Isten a Krisztus Jézusban oda felhívott." (Filippi 3,14, Csia Lajos)

Biztosíthatlak, hogy jó néhány válásnál szolgáltam már. Akik megtették ezeket a lépéseket, azoknak begyógyultak a sebeik. Megújították a hitüket, és elkötelezték magukat egy gyümölcsöző, beteljesült életre.

Forrás: azutgyermekei.hu