A lélektan egyik kulcskifejezése a kivetítés (projectio). Ez azt jelenti, hogy amikor megnézünk vagy értékelünk valamit, nem vagyunk mindig tárgyilagosak. A látott személyre vagy eseményre tudatlanul rávetítjük belső világunk tartalmát. Így történhet meg, hogy ugyanaz a kép vagy esemény egyesek számára reménységet, míg mások számára a teljes összeomlást jelenti.
A húsvét reggeli kép az üres barlangsír volt. Előtte az elhengerített kő. A sírban néhány lepel, s egy fejkendő külön összehajtva. - Ezt a képet Jézus három tanítványa nézi meg, s mindegyik mást és mást lát.
Mária a legrosszabbra gondol, szerinte a Mestert ellopták.Kétségbeesve elrohan és elmondja „negatív evangélizációját”, tehát elmondja a rettenetes hírt a két
oszlopapostolnak, majd sír.
Péter bemegy a sírba, majd tanácstalanul távozik, nem ért az egészből semmit.
Végül János lép be a barlangba, de ő lát és hisz.
Kérdésünk:
Vajon miért volt ennyire különböző benyomása a három személynek ugyanarról az objektív eseményről? Mi lehet az oka annak, hogy János hitt, míg a másik kettő nem?
János máshogy látott.
A görög szöveg adja meg a kulcsot ezzel kapcsolatban.
Mária csak egy külső látással, siető, felületes pillantással közeledett a titokhoz (blepó).
Péter látása szemlélődő, merengő, elmélázó látást jelent (theóreó).
János rendelkezett szellemi-lelki látással.
A nála szereplő horaó ige gyakran Isten vagy Jézus látását, vagy mélyebb felismerést jelent (Mt 24,30; Lk 1,22; Lk 9,31; Jn 1, 51; Csel 7,26; 1Kor 9,1).
János máshogy gondolkodott.
János másként rakta össze az esemény részleteit. Számára a kép nem egy sírrablást jelentett, hanem a rend nyomai hitre segítik. Értelmével is felfogja, hogy itt Isten járt. Ma is így áll a helyzet.
Minden csillagász ugyanazt a csillagos eget látja teleszkópjával, mégis az egyik csak ősrobbanást lát, a másik pedig a Teremtő cselekvését.
Az egyik hisz, a másik pedig nem.
Ez az a pont, ahol elkezdődhet bennük a megtérés.
Jézus, feltámadása után számos esetben megfeddte tanítványait, mert gondolkodásunkban, ismereteik rendezésében restek voltak (Mt 16, 14; Lk 24, 25-38).
János szíve közelebb volt Jézushoz.
Ő volt az, akit Jézus szeretett (2.vers). János Jézus közelében élt. Az utolsó vacsorán is Jézus keblén pihent. Ő ismerte a Mestert legjobban, mert ő tapasztalt legtöbbet szeretetéből. A Jézussal való személyes és mély kapcsolat átsegítette a nagypéntek krízisén.
Ez a kapcsolt bátorrá tette cselekvésében is: Még a főpap udvarába is bement, utána ott maradt a keresztnél mindvégig, s majd látta a láthatatlant, húsvét reggelén. Nem véletlen, hogy ő lesz a mennyei látnok is, aki megírja a Jelenések könyvét. - Érdemes összehasonlítanunk János hitét Tamáséval (20, 26-29). Ő is hitre jutott végül. Mégis Jézus ezt mondja neki: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.”
Vajon miért a Jánosi hit a boldog hit?
Mert János hite bizalomra épült, Tamásé pedig bizonyítékokra. Mindkettővel lehet üdvözülni, mégis miközben a bizalomra épülő hit egy személyben hisz, addig a bizonyítékokat kereső hit mindig új és új csodás eseményeket vár a saját elképzelései szerint. S mivel nem tanul meg jól látni és várni, könnyen megbotránkozik és elesik.
A húsvéti hit kegyelmi ajándék is.
A sziklasír megnyílását egy másik nagy csoda kell, hogy kövesse.
Jézus megnyitja a tanítványok értelmét, hogy lássanak (Lk 24, 16,31,41).
Van-e bennem elég alázat a Jézus előtti meghajlásra húsvét reggelén?
Kész vagyok-e szemgyógyító írt és új gondolkodást, új kegyelmet, új életet, s a megígért Szentlelket kérni húsvét reggelén?
A lelki gravitációs törvény (bűn és félelem) miatt hajlamosak vagyunk arra, hogy mindig a legrosszabbra gondoljunk, mint Mária. Pedig lehet a látszólag nehéz helyzetet reménységgel is fogadni és győzni abban.
Gondoljunk az ÓSZ-i tizenkét kémre.
Mindnyájan ugyanazt a földet látták, de tízen megrémültek, s csak ketten hittek, Káleb és Józsué.
Bennük más lélek volt!
Húsvét óta elhihetjük, hogy minden javunkra szolgál, mert szeretete bennünk él. (Rm 8, 28).
Húsvét óta máshogy láthatjuk szeretteink és a magunk halálát is.
Hiszünk abban, hogy a látszat csal. Látszat szerint a halállal mindennek vége van, mégis Jézus példája és ígérete szerint új testben (pneumatikus) fel fogunk támadni az Úr eljövetelekor.
Tatai István